várandósság és a jód
Írta: Árvay Bálint ©2021
Tartalomjegyzék
Bevezető
A jód az emberi szervezet számára nélkülözhetetlen mikrotápanyagok közül a leginkább félreismert és alulértékelt manapság. [1;7.o.] Egy esszenciális nyomelemről beszélünk, amiből egy viszonylag csekély mennyiség is óriási különbségeket képes hozni testi-lelki-mentális egészségünk vonatkozásában.
Ennek ellenére a témakörben sajnálatos módon óriási az információs (z)űr, az emberek túlnyomó többségének fogalma sincs arról, hogy mik lennének azok az ideális napi beviteli mennyiségek és formák, melyekkel a teljes szervezet jódigényét le lehetne fedni. [2] Az évek, akár évtizedek alatt felhalmozott jódadósság következményei pedig aligha kerülhetőek el.
Sőt, a helyzet még a fentinél is súlyosabb: nem hogy nem tudjuk, mennyi és milyen jódra van / lenne szükségünk, egyenesen rosszul tudjuk mindezt! A témakört ugyanis immáron néhány évtizede masszív tévhitek szövik át, olyan valaha rosszul berögzült s időközben dogmává vált hibás információk, melyek gúzsba kötik a jódot, s végső soron minket is megakadályoznak abban, hogy kihasználjuk a benne rejlő hatalmas potenciált. (Ld. Jód ABC ill. [2])
A lenti áttekintő ábrán látható jódigényes szervek, szervrendszerek és élethelyzetek közül ezúttal a várandósságról, a magzati és kisgyermekkori fejlődésről valamint a szoptatásról lesz szó, elsősorban az ortomolekuláris jódpótlás szemüvegén és tapasztalatain keresztül elemezve a témakört, hiszen az roppant terjedelmes, így olyan információkat, melyek általános elfogadottsága kimagasló, csak röviden érintek, és inkább a gyakori tévhitekre és azok megcáfolására koncentrálok.
Semmiképp sem célja jelen írásnak becsmérelni az adott szakterületen nagy odaadással és önzetlen segítőkészséggel tevékenykedő egészségügyi dolgozókat, legyen szó endokrinológusról, szülész-nőgyógyászról, védőnőről vagy egyéb szakemberről, tanácsadóról.
Viszont ahogy mondani szokták, a pokolra vezető út is jó szándékkal van kikövezve, a tárgyalt témakör pedig - majd látni fogjuk - tipikusan egy olyan terület, ahol ha egy legyintéssel figyelmen kívül hagyjuk az új - esetleg jelenlegi álláspontunkkal épp ellentétes - információkat, mondván, hogy jó minden úgy, ahogy van, ahogy megszoktuk, ahogy csináljuk már évtizedek óta, akkor azzal képesek vagyunk akár generációkkal előre is negatív hatást gyakorolni embertársaink egészségére és életminőségére.
Pozitívabban fogalmazva, a naprakész tudományos információk megismerése és alkalmazása révén elképesztően nagy perspektívák nyílnak meg (újra) előttünk ezen az életterületen is, emberi sorsok dőlhetnek el apróságnak tűnő dolgokon, pl. néhány milligramm jódon. A helyes döntés meghozatalához pedig először is helyes információk kellenek. Ezért született ez a cikk, tájékoztatási és oktatási - de nem kioktatási - célból.
Öveket becsatolni, hosszú lesz az utazás - mégha nem is 9 hónapig tartó... :)
Gyakori tévhitek
Gondolatébresztő jelleggel álljon itt néhány, a gyermekvállalás és a jód kapcsolatához kötődő gyakori és igencsak kártékony tévhit:
„jódozott só használatával elegendő jódhoz jut az anya és a magzat is”
„a több jód káros is lenne, mert csak bezavar a terhességbe”
„a jódpótlás vetélést okoz” (?!)
„az étrendkiegészítőkben / terhesvitaminokban lévő jód nem épül be, mert mesterséges”
„a multivitaminom címkéjére rá van írva, hogy a napi ajánlott jódadag 100%-át tartalmazza, vagyis én mindent megteszek, nem lehetek jódhiányos”
„a kereskedelmi forgalomban lévő készítmények mindegyike megbízható, hiszen ezek összetételét államilag ellenőrzik, és ez a jódtartalmukra is igaz”
„a jódszedés megemelheti a TSH-t, ami pajzsmirigy alulműködés egyértelmű jele”
„ha rendben van valakinek a TSH-ja, akkor nincsen és nem is lehet jódhiánya”
„aki pajzsmirigyhormont szed, annak nem kell külön jódot pótolnia, mert abban már benne van a jód”
„jaj, csak nehogy elkezdjen jódot szedni, mert elrontja vele a gyógyszerrel szépen beállított TSH-ját”
„hashimotosként szigorúan tilos jódot pótolnia, eszébe ne jusson, ilyenkor a jódmentes terhesvitamin a legjobb választás”
„szoptatás során már nem kell szedni semmiféle vitaminkészítményt, a kiegyensúlyozott, vegyes étrend minden tápanyagot biztosít, a jódot is ideértve”
„gyermekeknek nem kell jódot pótolniuk, hiszen nekik alacsonyabbak a jódigényeik, azt a keveset meg összeszedik innen-onnan”
Hogy ezek milyen súlyos hatású tévedések, arra szinte nincsenek szavak... Illetve mégis, hiszen a cikk során a későbbiekben mindegyiket érinteni fogjuk.
A várandósságra való tudatos felkészülés
Amikor valaki gyermekvállalásra készül, arra, hogy szíve alatt egy új élet növekedjen, méghozzá lehetőleg egészségben, nem lehet eleget hangsúlyozni a tudatos felkészülés fontosságát. Vagyis tervezni kell, felelősségteljesen, és nem utólag kapkodni, kvázi akkor elkezdeni feltölteni a hűtőszekrényt vagy egyáltalán gondolkozni azon, mi mindenre lenne otthon szükség, amikor a meghívott (?) vendégek már az ajtón kopogtatnak!
Természetesen az egészséges magzati fejlődéshez nem csupán jódra van szükség, számos egyéb mikrotápanyag szerepe kulcsfontosságú: A-, D- és K-vitaminok, aktív formájú B-vitaminok, kolin, magnézium, szelén, cink, omega-3 zsírsavak stb. A bevezetőben ismertetett okokból kifolyólag a továbbiakban a jód témakörébe megyünk bele részletesebben, de ez nem jelenti azt, hogy a jódpótlás mindent pótolna! A záró részben erre néhány gondolat erejéig visszatérünk majd.
A jódhiány lehetséges kockázatai
Felsorolás jelleggel nézzünk néhány olyan rendellenességet az életkor függvényében, melyek kockázata súlyos jódhiány esetén rendkívül megnövekszik: [3] [4] [8] [15;129.o.]
Fogantatás előtt: fertilitási problémák, meddőség
Magzati kor: spontán vetélés, születési rendellenességek, idegrendszeri fejlődési problémák, ADHD, autizmus, kretenizmus
Újszülött: kisebb testsúly, ivásgyengeség, hallászavarok, megnövekedett halálozás, pajzsmirigy-alulműködés, mentális retardáció
Gyermek- és serdülőkor: neurokognitív rendellenességek, károsodott fizikai fejlődés, pajzsmirigy-alulműködés, golyva, növekedési hormon alacsony szintje, csökkent IQ [19], akár 15 ponttal is! [15;129.]
Néhány ezek közül - mi tagadás - igen ijesztően hangzik, és esetleg hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy ezek csupán a harmadik világban, az Föld elmaradott régióiban fordulhatnak elő, de a jódhiány megállapítására szolgáló hazai vizelet jodid szint mérések [20] és a gyermekeken végzett pajzsmirigy ultrahang vizsgálatok [13] sajnos nagyon aggasztó tendenciát mutatnak! Idézet ez utóbbi tanulmányból, melynek címe: 2032 iskoláskorú gyermek pajzsmirigy ultrahangvizsgálatából levonható néhány tanulság [13]:
„Összefoglalva leszögezhetjük, hogy Magyarország nem teljesítette a WHO által kitűzött célt, a jódhiány 2000-re történő felszámolását. Túl azon, hogy a magyar embereknek az egészséges környezethez való alkotmányos alapjogát nem biztosítja a magyar állam, különösen szégyenteljes ez a tény azt figyelembe véve, hogy a sokkal rosszabb helyzetű afrikai országok a magyarországinál lényegesen rosszabb természeti adottság, nagyobb fokú természetes jódhiány mellett mára jóval előrébb tartanak a jódhiány felszámolásában.”
Micsoda?! Az afrikai országok megelőztek minket a jódhiány felszámolásában?! Ezt nem gondoltuk volna, ugye? Bizony, ha nem növekszik a tudatosság ezen a területen rövid időn belül, akkor sajnos katasztrofális következményekkel lehet számolni idehaza is…!
Jód és az agy: mentális turbó
A jódhiány manapság a legfontosabb tényező a megelőzhető gyermekkori agykárosodás és szellemi retardáció kialakulásában. [1;25.o.] Prof. Sebastiano Venturi szerint, aki a jódhiányos rendellenességek (IDD) egyik legnagyobb nemzetközi szakértője, már egy enyhe fokú hiány is képes negatív hatást gyakorolni a központi idegrendszerre és agysejtekre, függetlenül a jód pajzsmirigyhormonok szintézisében betöltött jelentőségétől! [15;130.o.]
A szervetlen jód (is) nélkülözhetetlen az agy számára: antioxidáns tulajdonságai révén (jódozott lipidek!) védi a sérülékeny, könnyen oxidálódó, többszörösen telítetlen zsírsavakat (pl. DHA) a szabadgyökök károsító hatásától, melyek normál esetben is képződnek a mitokondriális energiatermelés során. Fontos tudatosítani, hogy ez a viselkedése független a pajzsmirigyhormonokon keresztüli hatásától, két külön dologról beszélünk! Erre a későbbiekben még részletesebben kitérünk.
Venturi professzor hangsúlyozza, hogy a jód mellett a többszörösen telítetlen zsírsavak (leginkább a hosszú szénláncú omega-3: EPA, DHA) bevitele is alapvető fontosságú terhesség során, ez a két tápanyag szoros kölcsönhatásban áll egymással. Vegánok, vegetáriánusok különösen veszélyeztetettek mindkettő vonatkozásában.
A téma tárgyalása során meg kell említeni egy magyar orvosgenetikus doktor nevét is, aki egész életében sokat fáradozott azért, hogy a jód fontosságát megismerjék az emberek. Prof. Czeizel Endréről van szó, és sajnos az ő halála után a témának (várandósság előtti és alatti jódpótlás) nincs igazán gazdája a hazai szakmai körökben... A következőképpen vélekedett [9;28.o.]:
„A fogantatáskor kialakuló „genetikai tervrajz” megvalósulásán sokat ronthatnak bizonyos ártalmas hatások, mint a várandóság alatti cigarettázás, italozás, drogozás is. E jól ismert, de sokszor figyelmen kívül hagyott veszélyek mellett most egy újjal kell szembe néznünk, és ez a jódhiány. Ez mélységes aggodalommal tölt el, mivel leginkább a gyermekek értelmi fejlődését gátolja.”
"Az elmúlt években számos országban, pl. az USA-ban, drámai felhívásokban hozták a lakosság tudomására a csökkenő jódfogyasztást, illetve ennek egészségre ártalmas következményeit. Különösen fontos a magzatok és gyermekek egészségvédelme, hiszen a jövő milyensége tőlük függ. Mégis, hazánkban nagy a csend e téren, a nemzet jövőért felelős vezetők mással, főleg egymással vannak elfoglalva. A következő generáció egészségét és értelmi képességét a jódhiány veszélyezteti, ezért ezt a könnyen kivédhető veszedelmet el lehet, és el kell hárítanunk."
ADHD, autizmus
Dr. Brownstein, aki ma a legnagyobb és legaktívabban publikáló jódszaktekintély, [1] könyvének 10. fejezetében [3] elsősorban a figyelemhiányos zavar és az autizmus megnövekedett kockázatát emeli ki mint a magzati jódhiányhoz köthető rizikót. Felsorol több olyan, hosszú évekig tartó követéses vizsgálatot, melyek a jódhiány oki szerepét igazolják az ADD / ADHD kialakulásában, jódban gazdag és jódhiányos lakóhelyen született gyermekeknél összehasonlítva a rendellenességek előfordulási arányát.
Jódhiányos területen 16-ból 11 gyermeknél állapítottak meg ADHD-t 10 éven belül, míg a jódban gazdag élőhelyen 11-ből 0-nál. Ez utóbbiak IQ-ja ráadásul 11 ponttal magasabb volt. Ez már akkora különbség, ami képes eldönteni, hogy egy gyermek sikeres lesz-e az életben vagy mindig is problémás marad és külső segítségre szorul!
Az autizmus aránya ráadásul riasztó mértékben növekszik. Összetett rendellenességről lévén szó több elmélet is létezik arra nézve, hogy ezt mi okozhatja. Egy eddig észre nem vett, nem nyilvánvaló tényező ezek közül a jódhiány. Kutatók azt találták, hogy a jódbevitel csökkenésének mintázata egybeesett az autizmus arányának emelkedésével az Egyesült Államokban, Új-Zélandon, Angliában és Olaszországban. [3]
A lappangó jódhiány és annak kockázatai ma is kísér(te)nek minket már az élet legkorábbi szakaszától, a magzati kortól kezdve, és nem igaz, hogy a jódozott só bevezetésével ez a probléma már rég megoldott lenne!
Maga Dr. Brownstein is erőteljes figyelemfelhívással jegyzi meg a fejezet végén, hogy foglalkozni kell a gyermekek jódpótlásával, különben összeomlik a jövőnk! További részletek a [3]-as forrásban illetve a Jódpótlás tudományos alapokon csoportban a "Gyermekek" topic tag (bejegyzéstémák) alatt.
Dale Carnegie korszakalkotó könyve is említi a jód agyműködésre gyakorolt hatását (Régi, kb. 1940-es kiadás, az újabbak már „Sikerkalauz” néven futottak)
Szervetlen jód vs. pajzsmirigyhormonok
Az immunrendszerről szóló cikkben már említettem, hogy a fenti két dolgot az újabb jódkutatási eredmények tükrében szét kellene már végre választani és külön kezelni őket. Ez a várandósság témakörében is érvényes.
Jódra nem csupán a pajzsmirigyhormonok szintéziséhez van szükség, és ez a szervünk - mivel testünk magas prioritással kezeli a jódellátását, hiszen az élethez nélkülözhetetlen hormonokat termel - jellemzően nem is elsőként jelez, ha a szervetlen jód szintje az optimális alá esik. Magyarul attól még, hogy rendben van a pajzsmirigyműködésünk, egyáltalán nem zárható ki a jódhiány!
Ráadásul ha már pajzsmirigyproblémákról van szó, a diagnosztizálásukhoz szinte kizárólagosan alkalmazott TSH vizsgálat sem egy tökéletes módszer. Nem tükrözi hűen a periféria pajzsmirigyhormon-ellátottságát, a centrális negatív feedback mechanizmust számos tényező képes megzavarni és referenciatartománya is túl tág. [14]
Figyelem! A jódhiány diagnosztizálása nem a TSH értékéből történik, hanem vizelet jodid koncentráció alapján, optimálisan jódtesztadag bevétele után gyűjtött vizeletből! Ez az ún. 24 órás jódtelítettségi teszt.
A második legjobb módszer erre az ún. szpot teszt, aminél szintén vizelet jodid koncentrációt mérnek, de előzetes jódbevétel (tesztadag) nélkül. Ennek az eljárásnak komoly korlátai vannak, kizárólag az igen súlyos jódhiány diagnosztizálására alkalmas, az optimális jódfeltöltöttség megállapítására nem! Emiatt a patikákban kapható jódhiány-gyorstesztek sem igazán ajánlottak, mert könnyen a megfelelő jódellátottság hamis érzetét kelthetik olyankor is, amikor sejtszinten masszív jódhiány uralkodik. [10]
És hogy mennyire gyakori a jódhiány idehaza a várandós nők körében? Riasztó számokat láthatunk, ha utánanézünk: egy magyar tanulmány [20] a vizsgálatba bevont terhes nők 57,1%-ánál állapított meg jódhiányt! Több mint a felénél! Most már értjük, miért vélekedett Czeizel professzor olyan vészjóslóan. A helyzet sajnos azóta sem javult, inkább csak romlott.
Különösen érvényes a jód és a pajzsmirigyhormonok szintjének külön kezelése várandósság ill. az arra való felkészülés időszakára. Igen, fontosak a pajzsmirigyhormonok, hiszen alacsony szintjük köztudottan megnöveli a különféle magzati idegrendszeri fejlődési rendellenességek rizikóját, de ugyanígy fontos az új életet befogadó női szervezet szervetlen jóddal való feltöltöttsége is!
Sőt, bizonyos haladóbb szemléletű kutatások arra a következtetésre jutottak, hogy a gyermekek agyának fejlődése és a kimagasló IQ szint elérése szempontjából a jódellátottság még fontosabb is, mint a pajzsmirigyhormonok szintje. [11] Hasonló következtetéseket fogalmaztak meg más tanulmányok is. [16]
A pajzsmirigyhormonok tehát lényegesek, de nem mindenhatóak: hiányuk komoly következményekkel fenyeget, de pótlásuk olyan esetben, amikor nem kirívóan alacsony a szintjük, nem jár a gyermek IQ-jának automatikus emelkedésével. [16]
Magyarul amihez jódpótlás kell, ahhoz szervetlen jód bevitele szükséges, és nem elég a pajzsmirigyhormonok pótlása! Jód ≠ pajzsmirigy! Hiába akarják ezt a kettőt újra és újra összemosni…
Nem elegendő tehát pusztán a TSH-t nézegetni és „állítgatni” a terhesség ill. az arra való készülés során, hanem biztosítani kellene azt is, hogy a leendő édesanya megfelelően el legyen látva szervetlen jóddal! Ennek vizsgálatához kötelező jelleggel meg kellene „pisiltetni” őket és megnézni a vizeletükben a jodid szintjét. Lenne nagy csodálkozás!
Érdekesség: a placenta jódkoncentrációja ötszöröse az anya vérének. [15;128.o.] A többi tápanyag mellett a jódot is a méhlepény szűri ki az anya vérkeringéséből és juttatja el aztán a magzathoz. Ehhez ugyanazokat a nátrium-jodid szimportereket (NIS) használja, amiket a Jód ABC-ből már jól ismerünk a többi jódigényes szerv vonatkozásában.
Most akkor nincs is szükség hormonpótlásra? Elég jódot szedni?
Bizonyos komplex esetekben, amikor a pajzsmirigy-alulműködés mögöttes okainak funkcionális szempontú feltérképezésére és szisztematikus rendezésére
vagy nincs lehetőség (nem együttműködő páciens ill. nem kompetens szakember, vagy roppant bonyolult eset)
vagy nincs idő (már folyamatban lévő terhesség, ketyegő biológiai óra)
akkor természetesen a megfelelő hormonszintek monitorozásával és a tünetek holisztikus kiértékelésével kísérve szükség lehet külső hormonpótlásra, akár átmenetileg is, leginkább a magzat védelme érdekében. Az alacsony T4 / T3 nem ideális terhesség esetén (sem), mivel a magzat annak kb. 20. hetéig az anyától származó pajzsmirigyhormonokra van utalva. (A hormonok termelése hamarabb, már a 12. héttől elkezdődik a kicsi szervezetében de csak kb. a 20. héten tudja teljesen átvenni ezt a funkciót.)
Ez nem baj, csak ne gondoljuk közben azt, hogy a hormon szedésével a jódbevitel is le van tudva! Pajzsmirigyhormon-pótlás nem minősül egyúttal jódpótlásnak! Sajnos akiknek hormont írnak fel, azoknak gyakran azt mondogatják, hogy felesleges mellé jódot szedniük, mert az már benne van a kapott "gyógyszerben". Ez óriási csúsztatás!
A pajzsmirigyhormon-készítményekben logikus módon pajzsmirigyhormonok vannak, általában T4, abban pedig szerves formában (kovalens kötéssel) megkötve a jód. Ezeknek a hormonoknak a szervezetben zajló konverziója és lebontása során, a dejodinációs lépéseknél ugyan szabadul fel szervetlen jód, de ez - figyelembe véve az emberi test optimális jódigényeit - mennyiségileg borzasztó kevés!
Példa: 100 µg T4 (pl. Letrox) szedése mellett a legjobb esetben is csupán maximum 64 µg szervetlen jód válik szabaddá [12], ami szinte semmi. Ráadaásul igencsak kérdéses, hogy a szelénfüggő enzimek által végzett dejodináció és aztán a jód újrahasznosítása teljes hatékonysággal végbemegy-e az illető szervezetében.
Így vagy úgy, a jódszedést nem lehet megúszni, hormonpótlás mellett sem. Sőt, bizonyos tanulmányok azt mutatják, hogy ez utóbbi nem hogy javítana a jódhiányon, hanem még tovább ront rajta, mivel a külső hormonbevitel elmaszkolja a jód és egyéb fontos céltápanyagok hiányát, így olyan rendellenességek rizikójának emelkedéséhez járul hozzá, mint pl. a mellrák! [2]
A tiroxin (T4) szerkezete. Természetben is előforduló szerves jódvegyület, a tironinvázon 4 jódatom "csüng" kovalens kötéssel, melyek a molekula össztömegének 64%-át teszik ki. Ebből nem lesz normális jódpótlás, maximum súlyos hormontúladagolás mellett! - Forrás: Wikipedia
Mennyi az annyi? A minimális jódadagok
A WHO által a terhes és szoptató nők számára ajánlott [21] napi 250 µg jódbevitel (RDA) abszolút a minimumok minimuma. Az RDA meghatározása során nem az ideális adagok definiálása volt a cél, hanem a súlyos hiányállapot elkerülése: a jelenleg érvényes jódbeviteli ajánlás a golyva / kretenizmus standard alapján született!
Viszont azzal, ha éppen hogy csak meghaladjuk az alsó küszöbértéket, amely alatt - jó esetben csupán a harmadik világból ismert - szörnyűségek fokozott rizikója fenyeget, még nem kerülünk át automatikusan az idális tartományba!
Hiszen ha valakinek nincsen skorbutja, az sem jelenti még, hogy biztosan optimális a C-vitamin-ellátottsága, ill. hogy ha nem angolkóros, attól még egyáltalán nem vehető készpénznek, hogy optimális a D-vitaminszintje. Ugyanezen logika mentén haladva amennyiben valakinek nincsen golyvája és kretenizmus sem figyelhető meg nála, attól még messze nem biztos, hogy ideális a jódszintje…
Ez pedig a várandósság és a jód vonatkozásában is érvényes. Sajnos sok idehaza kapható terhesvitamin-készítmény jódtartalma még a fenti, abszolút minimális mennyiséget sem éri el.
Esetleg egyáltalán nem is tartalmaz jódot és erre még büszke is!
Zéró jód?!
Gyalázatos módon kihasználva a Hashimoto thyreoiditis kapcsán elterjedt jódfóbiát és szigorú jódtilalmat (ami egyébként nem megalapozott, ld. a Hashimoto és jódpótlás? c. cikket) s az általa generált piaci rést, az elmúlt években gomba módjára jelentek meg a jódmentes terhesvitaminok, paradox módon sokszor „magzatvédőnek” illetve „babacsalogatónak” állítva be magukat.
Ez teljesen nonszensz, valójában „magzat-veszélyeztetőnek” kellene inkább hívni őket! Vajon hányan vennék meg ezeket a termékeket, ha a valóság lenne a címkéjükre írva: "Orosz rulett terhesvitamin" ?
Progresszív szemléletű funkcionális endokrinológiai [8] körökben is már egyre többször hangoztatott álláspont, hogy jódpótlásra hashimotos kismamáknál is szükség van a baba érdekében, és ha ez így megy tovább, vagyis ha tömegével és molekuláris szinten tiltják le a várandós nőket a jódról, akkor bizony olyan komoly következményekkel lehet számolni, mint hogy a súlyos szellemi-testi retardációval járó kretenizmus visszatér Európába! És ez nem vicc…
Sajnos a piaci ellenőrzést végző (?) szakmai szerv(ezet)ek leredukált hatáskörének és lankadó figyelmének köszönhetően ezek a termékek most is ott virulnak a bioboltok és patikák polcain.
Tényleg csak az vegyen ilyet, aki szeret orosz rulettet játszani!
A jódmentes terhesvitaminokat ajánlgató szakemberek jellemzően arra hivatkoznak, hogy:
az illető úgyis pajzsmirigyhormon-pótlásban részesül, így amellé nem kell külön jód, abban már benne van
az a jódmennyiség, amennyire esetleg mégis szüksége van, az elfogyasztott ételekkel és a jódozott sóval is bejut
jódra csak a pajzsmirigynek van szüksége, annak hormonjait meg úgyis vizsgáljuk
a plusz jódbevitel autoimmun pajzsmirigy-gyulladás esetén csak olaj a tűzre
Az 1-es pont kapcsán korábban láttuk, hogy ez a kijelentés nem igaz, sem matematikailag, sem kémiailag, sem biológiailag.
A 2-es pontra rácáfolnak a vizelet jodid vizsgálatok [1;197.o.] [20], amik aggasztó képet mutatnak. A jódozott só pedig igen rossz biológiai hasznosulással rendelkezik, nem lehet rá alapozni. [1;47.o.]
Emellett gondoljunk a modern környezetünkben fokozottan jelen lévő jódellenes toxikus halogénekre is, amik tovább súlyosbítják a jódhiányt és a jódbevitel emelését indokolják! (Ld. Jód ABC.) A perklorátról pl. állatkísérletek során kimutatták, hogy neurológiai problémákat, visszafordíthatatlan agykárosodást okoz az utódokban. [1;231.o.]
A perklorát ion 30x erősebben kötődik a jódot a sejtekbe jutatattó kis szívattyúcskákhoz, az ún. nátrium-jodid szimporterekhez (NIS), mint maga a jodid ion, leblokkolva a jódfelvételt és sejtszinten súlyosbítva az egyébként sem csekély jódhiányt!
A 3. pontnál nagyobb tévedés nem is létezik, hiszen kutatások [2] igazolják, hogy többek közt az egész női reproduktív szervrendszer (petefészkek, mellek, méh...) jódigényes, aminek jelen esetben épp az utód kihordása és táplálása lesz / lenne a feladata, és erre a nyomelemre mint szervetlen jód közvetlenül is szüksége van, nem elég a pajzsmirigyhormon!
Ráadásul a pajzsmirigyhormonok szintjének vizsgálata alatt sokszor csak a TSH mérését értik, ami még csak nem is a pajzsmirigy hormonja, és a fentebb részletezett okokból kifolyólag nem mindig nyújt tökéletesen megbízható információt a valódi pajzsmirigyhormonok szintjeiről, főleg a periférikus T3 vonatkozásában. [14]
Ami a 4-es állítást illeti, ez sem igaz, figyelmen kívül hagyja a kofaktorok (leginkább a szelén) és a támogató terápiák szerepét jódpótlás során. Ld. részletesen: Hashimoto és jódpótlás?
Szóval a jódmentes terhesvitaminoknak semmi létjogosultsága nincs! Ne feledjük: ha az édesanya jódhiányos, a magzat is jódhiányos lesz!
Magzatvédelem jód nélkül? Inkább "Orosz rulett" terhesvitaminnak kellene hívni...
Akkor mennyi az annyi? Optimális jódellátottság
A jódot újrafelfedező ún. Iodine Project orvosainak (ld. Jód ABC) kutatómunkája alapján a várandós nők számára biztonságosan bevihető jódmennyiség napi 12-15 mg körül mozog, amennyiben az illető a fogantatás előtt minimum 6 hónapon keresztül tudott tünetek nélkül legalább ennyi jódot szedni, s ezzel sikeresen átesett a kezdeti méregtelenítési fázison.
A fenti a tartomány, amely kb. 2 csepp 5%-os Lugol-oldatnak / 1 db Iodoral tablettának felel meg, remekül egybevág ugyanis azzal a jódbevitellel, amely a japánokra - az ott élő kismamákat is beleértve - jellemző a magas jódtartalmú tengeri algák nagy mennyiségű fogyasztásának köszönhetően. Ők szinte az egyetlen nép a Földön, akik mindennapi táplálékaik útján valósítják meg az ember számára ideális mennyiségű jódbevitelt.
Érdekesség: a japán kismamák által fogyasztott jódadagok szemmel láthatóan biztonságosak, hiszen nem vezettek az újszülötteket érintő problémák fokozott jelentkezéséhez. [1;263.o.] Sőt, épp ellenkezőleg: náluk a legalacsonyabb a koraszülések és a hirtelen csecsemőhalál (sudden infant death, SID) aránya [15;138.o.], ami nyilvánvalóan nem lenne így, ha a terhesség alatti jódfogyasztásuk negatív hatással lenne ezekre a mutatókra. Ezért használják az Iodine Project orvosai a japánokat egyfajta modellnek a várandós nőknek szóló ortomolekuláris jódbeviteli ajánlás megalkotásakor.
Ezek a jódúttörő orvosok meg is jegyzik viccesen, hogy most akkor vagy a japánok mutánsok, hogy ilyen, toxikusnak hitt jódszintek mellett is képesek élni, sőt, fejlődni, vagy minket szedtek rá alaposan az ajánlott jódadagokkal kapcsolatban… [17]
Az Iodine Projectet életre hívó professzornak, dr. Guy E. Abraham szülész-nőgyógyász endokrinológusnak a számításai szerint a fenti jódbevitel 10^-5 és 10^-6 M közötti szérum jodid szintet (moláris koncentráció) eredményez, ami idális a magzat egészséges fejlődése szempontjából. [5]
Megjegyzés: bizonyos szakmai körök megkérdőjelezik dr. Abrahamnek és munkatársainak a viszonyítási alapként használt japánok napi átlagos jódfogyasztására tett becslését (ld. fent), azonban közelebbről szemügyre véve ezeket a jódfóbiás írásokat láthatjuk, hogy kijelentéseik nem állják meg a helyüket. [23]
Figyelem! Már folyamatban lévő várandósság esetén nem ajánlott belevágni a Lugol-oldat alapú jódpótlásba, mivel annak kezdetben méregtelenítő hatásai lehetnek (toxikus halogének ürülése, ld. Jód ABC), s ez terhesség során kerülendő!
Amennyiben valaki nem vállalkozik az ortomolekuláris jódpótlásra várandósság közben, napi 4-500 µg jód pótlása ekkor is ajánlott! Ez a mennyiség értelemszerűen nem lesz elég a teljes jódszükséglet optimális kielégítésére, de a fejlődési rendellenességek rizikóját már szépen lecsökkenti és a születendő gyermek IQ-jára is már pozitív hatással lehet.
Vannak olyan kismamák, akik mivel régóta egészségtudatos életmódot folytattak és ismerték saját előtörténetüket (pl. toxikus anyagoknak való kitettség foka), mégis elkezdték terhesség közben a japán bevitelnek megfelelő jódpótlást (12 mg), és egyáltalán nem bánták meg, sőt: a gyermekek egészségesek, gyönyörűek és okosak lettek, és az édesanyák sem merültek ki a várandósság során, tudtak hosszan szoptatni utána stb. De hangsúlyozom, hogy mindez az érintetteknél saját döntés alapján, saját felelősségre történt, nem általános javaslatra! Nagyon fontos többek közt a megfelelő vasellátottság (ehhez a panel mind a 4 paraméterét ellenőriztetni kell), hiszen várandósság esetén a vas alapból kritikus tényező, a jódpótlás pedig még inkább igénybe tudja venni a vasraktárakat, főleg a folyamat elején.
Érdekesség: milligrammos jódpótlást végző édesanyák esetén - főleg ha még nem régóta szedett ennyi jódot - az újszülött pajzsmirigyértékei eltérhetnek a „normálistól”: magasabb lehet a TSH-ja és alacsony teljes T4-e. Ebben az esetben ez teljesen normális és nem jelent automatikusan pajzsmirigy-alulműködést! Részletesen erről a Gyermekek és a jód c. cikkben lehet olvasni.
Az ortomolekuláris jódpótlás költséghatékony és biztonságos megvalósítására alkalmas ún. Lugol-formula piacon kapható változatai (oldat ill. tablettázott verziók)
Mikor kezdje valaki a jódot? A helyes időzítés
A jódban rejlő lehetőségek várandósság során való kiaknázása szempontjából az sem mindegy, mikor kezdi azt el valaki szedni. Ahogy már a bevezetőben is említettem, egyfajta tudatos felkészülésen lenne a hangsúly, sem mint az utólag pánikolós kapkodáson vagy a random kiegészítőszedésen.
Czeizel professzor egyik írásában [9;29.o.] olvashatjuk, hogy az agy fejlődésében három korszakot érdemes elkülöníteni:
Az első periódus a fogamzástól számított 3. héttel veszi kezdetét, amikor a mindenre képes őssejtekből kialakulnak az agysejtek, belőlük az idegcső, majd ebből az agy és a gerincvelő. Ezzel tulajdonképpen az idegrendszer váza készül el, amelynek azonban még hosszú időre van szüksége feladata teljesítéséhez.
A második időszakban, a várandóság 12. és 20. hete között megtelik az agy sejtekkel, mintegy 200 milliárd idegsejt teszi majd képessé az embert a gondolkodásra.
Végül a várandóság harmadik harmadával veszi kezdetét az a hosszú fejlődési szakasz, amely a születés utáni élet 3. évének a végéig tart, amikor is kialakul agyunk csodálatosan sokrétű és bonyolult tevékenysége.
Az optimális jódellátottság mindegyik szakaszban fontos, de magzati kor elején különösen, mert az akkor elszenvedett jódhiány következményeit később jódpótlással - legyen szó akár milligrammos mennyiségekről is - már nem vagy csak igen korlátozott mértékben lehet korrigálni!
Dr. Brownstein is említi könyvében, hogy már a terhesség korai szakaszától kezdődően szükség lenne jódra, mert az agy és az idegrendszer fejlődése már az 1. trimeszterben, annak első heteiben elkezdődik. [1;192. o.] A legnagyobb hatást tehát akkor érjük el a jódpótlással, ha az a várandósság legelejétől, sőt, ideálisan már azt megelőzően elkezdődik. A „későn kapcsolós” magatartás nem célravezető ezen a területen sem.
Jódot pótolni úgyis mindenkinek ajánlott, aki nem él japán étrenden, tehát egyszerűen csak folytatni kellene azt a terhesség alatt is, a fent említett mennyiségben.
De az a fránya TSH…!
Sok gyermekvállalásra készülő nőt tart vissza a félelem, hogy jaj, mi lesz, ha a jódraktárak feltöltéséhez szükséges milligrammos bevitel hatására megemelkedik a TSH és emiatt a kezelőorvosuk lehúzza a projektet. Különösen erős ez a félelem azoknál, akik lombikprogramra jelentkeztek, hiszen ilyenkor a TSH értéke sorsdöntő is lehet.
A fenti jelenség, azaz a TSH átmeneti növekedése egyébként ilyenkor egy normális fiziológiás válasz a szervezet részéről (ld. Jód ABC: NIS regeneráció) és nem jelent szubklinikus hipotireózist. [1;83.o.]
Viszont mivel az orvosok többsége nincs tisztában ezzel, az emelkedett TSH-t a pajzsmirigy-alulműködés egyértelmű jelének veszi, főleg ha meghallja, hogy az jódpótlás hatására következett be, hiszen erről rögtön eszébe jut majd az (egyébként nem létező [5] [24]) Wolff-Chaikoff hatás. Pajzsmirigy-alulműködés mellett pedig nem engedélyezik a babavállalást.
Patthelyzet.
Az érintetteknél emellett a "kifutok az időből" érzése is bejátszik, ami elemi erővel befolyásolja döntésüket, így sokan nem adnak maguknak és jódhiányos szervezetüknek elegendő időt ahhoz, hogy az átmenetileg megemelkedett TSH értéke a jódpótlás / jódprotokoll folytatása mellett néhány (max. 6-12) hónap alatt szépen rendeződjön, a NIS-ek újraépüljenek, regenerálódjanak, és szervezetük végül feltöltődjön jóddal (és a funkcionális program során alkalmazott többi fontos tápanyaggal) s így gyönyörűen megújuljon sejt szinten.
Ez a szituáció a 22-es csapdája. A súlyos jódhiány egy markáns tényező a fertilitási problémák kialakulásában, ráadásul a magzatot befogadni és táplálni hivatott reproduktív szervek mindegyike igényt tartana rá, de a hiány rendezéséhez olyan mennyiségű jódbevitel lenne szükséges, ami már általában megemeli a TSH-t, amivel ugye önmagában nem is lenne probléma, de ezt a maradi orvosok (tisztelet a kivételnek!) hibásan értelmezik, emiatt lehúzzák a baba projektet...
A patthelyzet egy lehetséges megoldása, ha valaki olyan, holisztikus szemléletű orvost keres fel, aki egyrészt a tényleges pajzsmirigyhormonok (T4, T3) szintjét (is) monitorozza, nem csupán a TSH-t, valamint a tágabb értelemben vett pajzsmirigyműködést komplex szempontrendszer alapján értékeli ki, a tüneteket és az ébredéskori testhőt is figyelembe véve. Ez sajnos az idehaza is elterjedt tévhitek miatt („a TSH mindent elmond”) nem annyira egyszerű manapság, bár már jobb a helyzet, mint néhány évvel ezelőtt volt.
A magzat egészséges fejlődése szempontjából a T4, T3 szintek lényegesek, nem önmagában a TSH, ami nem is pajzs-, hanem egy agyalapimirigy-hormon, és nem is ad minden esetben hű képet a szervezet pajzsmirigyhormon-ellátottságáról. (Ez főleg a periféria T3 szintjére igaz. [14] Milligrammos jódpótlás elején pedig abszolút nem ad hiteles visszajelzést.) Az ATA (American Thyroid Association) megítélése szerint is a T4 és T3 hormonok fontosak a baba számára, nem a TSH. [6]
Néhány kétségbeesett nő ilyenkor a jódszedés felfüggesztése mellett dönt, annak érdekében, hogy csökkenjen a TSH és bekerüljön a programba. A jód elhagyásával lehet, hogy a TSH rövidesen visszasüllyed - főleg ha mellette hormonpótlásban is részesül valaki, amivel azt mesterségesen lenyomják -, és a projekt zöld utat kap, viszont a jódhiány kérdése megoldatlan marad. Hiszen a pajzsmirigyhormon-pótlás nem minősül egyúttal jódpótlásnak, hiába hangoztatja ezt néhány szakember.
Így viszont állandósul a jódhiány, sőt, előfordulhat, hogy a természet „megerőszakolása” (külső hormonokkal stimuláció stb.) révén össze is jön a terhesség, viszont a gyermek ugye jódhiányban fejlődik majd, aminek megvannak a maga rizikói. Így termeli magát újra a 21. században a transzgenerációs jódhiány…
Természetesen örülni kell minden megszületett egészséges gyermeknek, annak is, aki művi úton fogant. Ezen alfejezet célja nem az ilyen sikereknek az elvitatása, hanem annak tudatosítása, hogy ne feledkezzünk meg közben a jódhiány kezeléséről sem, mert ahol jódhiány van, ott emelkedett rizikókkal kell számolni.
Filozofikus kérdés: lehet, hogy azért nem fogant és született még meg a várva várt gyermek, mert nem akart jódhiányos otthonba / anyaméhbe költözni és vállalni az azzal járó rizikót?
Szülés utáni időszak: szoptatás. És a jód még mindig tart?
A várandósság mellett / után a szoptatás is egy rendkívül jódigényes állapot, ráadásul (ideális esetben) hosszabb ideig is tarthat annál. Amennyiben valaki nem ismeri fel a jód jelentőségét és nem pótolja azt megfelelő mennyiségben, előfordulhat, hogy a terhesség és aztán a szoptatás - főleg ha ezek ciklikusan ismétlődnek néhány évig - szinte teljesen kiszipolyozza az anya szervezetéből a jódot, egészségi kálváriák szabályszerű lavináját elindítva ezzel: [15;132.o.]
pajzsmirigybetegségek
elhízás, erős fáradtság, hajhullás
koncentrációs zavarok, feledékenység
hormonális egyensúlytalanságok, ösztrogéndominancia
mellproblémák, csomók, ciszták, daganat
petefészek-rendellenességek
immunrendszeri diszfunkciók stb.
Ezeknek egy jelentős részét meg lehet(ne) előzni az ortomolekuláris jódpótlással!
Nem csak a magzatnak, természetesen az újszülöttnek is szüksége van jódra, és egyedüli forrása hozzá az anyatej! Mégis hogyan tudná egy anyai szervezet optimális mennyiségű jóddal ellátni a gyermekét, ha maga is jódhiányos? Még saját testének kifacsarása, feláldozása révén sem. Mint ahogy üres fazékból sem lehet másnak enni adni. Ráadásul súlyos jódhiány esetén szoptatási problémák (anyatejhiány) léphetnek fel. [15;134.o.] Tehát nem hogy jódos tej nem jön, hanem semmilyen sem...
Szoptatásnál a mellek a felvett jód (ilyenkor mint jodid) egy jelentős részét az anyatejbe választják ki, ellátva így az újszülöttet ezzel a fejlődéséhez olyannyira fontos mikroelemmel. Szoptató édesanyáknál az anyatejtermelés 4x akkora mértékben részesül az elfogyasztott jódból, mint a pajzsmirigy! [1;152.o.]
Németországi tanulmányok szerint az anyatej jódtartalma gyakran nem elegendő. Amikor a szoptatott kisbabák vizeletének jodidkoncentrációját vizsgálták, azt találták, hogy az értékek az elérendő kiválasztási szint alig több mint 50%-át érik csupán el! [15;132.o.] A probléma tehát valós, mérhető, számszerűsíthető!
Ami az ortomolekuláris világot illeti, a tapasztalatok azt mutatják, hogy akik már folyamatban lévő várandósság alatt értesültek a milligrammos jódpótlásról és az általa nyújtott előnyökről, de elővigyázatosságból nem kezdték azt el, csupán mikrogrammokat szedtek a terhesség során, a szülés után, a szoptatás időszakában sikeresen pályára tudtak állni a 12 mg-os mennyiséggel.
Természetesen ebben az életszakaszban is fokozott óvatosság szükséges az esetleges detoxifikációs reakciók miatt, de már nem olyan mértékű, mint amikor a gyermek még az anyuka szíve alatt fejlődik.
Annak a valószínűsége, hogy az anya vérében feldúsultak a jód által kimozdított toxikus anyagok és ezek az anyatejbe is átjutnak, de mindebből az édesanya semmit sem tapasztal, semmilyen negatív tünet nem jelentkezik nála, meglehetősen csekély. (A tejmirigyek a vérplazmából szűrik ki az "alapanyagokat".) Ha valaki szeretne - amennyire csak lehet - óvatosan eljárni szoptatás során, de önmagát és csecsemőjét nem megfosztani a jó(d)tól, akkor érdemes a jódadag bevételét közvetlenül a szoptatás utánra időzíteni és aztán alkalmazni a sós vizes ivókúrát a véráramban esetlegesen keringő bróm mielőbbi kihajtására. Ld. A gyógyító jód c. könyv 219. oldalán.
Érdekesség: Koreában elterjedt szokás, hogy a szülés utáni hetekben a kismamák magas jódtartalmú algalevest (Miyeok Guk) kapnak, hogy segítse őket a szülés fáradalmaiból való felépülésben és könnyebben meginduljon a tejük. Ezen felül az épp születésnapjukat ünneplő gyermekeknek is adják ezt a levest. [15;138.o.]
Sikertörténetek, jódbabák
A funkcionális szemléletű, személyre szabott egészségjavító program keretében alkalmazott jódpótlás csodálatos hatásokra képes. A globális jódmozgalom immár több mint 20 éves, az Iodine Project orvosainak ajánlásai alapján megfogant jódbabák mára már felnőttek.
Dr. Flechas a témakörben tartott előadása során [22] több ilyen zseni gyermekről is beszámolt. „Nem tudod, mit jelent az, hogy intelligens gyermek, amíg nem láttál még jódbabát” - mondja. Ezek az „iodine baby”-k ma már gimnazista korúak / felnőttek, és elképesztően brillíroznak az életben. Példákat is említ, milyen szenzációs tapasztalatokat gyűjtött, hiszen csak az ő praxisában 46 ilyen gyermek van, akikben soha nem látott módon csillog az intelligencia, mert az anyuka jódot szedett a terhesség során.
A 2014-ben indult magyar jódmozgalom is elérte már azt a fázist, hogy mi is beszámolhassunk több csodálatos jódbabáról, akik okosak, szépek, igazán kifinomult humorérzékkel és beszédkészséggel rendelkeznek, szintén egészséges anyukáik nagy örömére. A [18]-as forrás sorolja fel az ide kapcsolódó posztokat.
A dokumentált esetek közt vannak olyan, az egészségügyben korábban évekig eredménytelenül ide-oda hánykolódó és már véglegesen meddőnek nyilvánított hashimotos kismamák is, akik saját bevallásuk szerint is a funkcionális szemlélettel alkalmazott, megfelelően előkészített milligrammos jódpótlásnak köszönhetik a gyermeküket. A jód adott hitet és erőt - s hozott aztán csodálatos eredményt - ott, ahol a korábbi sorozatos kudarcok miatt már (szinte) szertefoszlott minden remény. Ennél, azt hiszem, aligha lehet nagyobb ajándékot elképzelni.
Záró gondolatok
Az egészséges magzati és gyermeki fejlődés szempontjából természetesen nem csak a jódhiány jelent kockázatot. Az egyes rendellenességek kialakulásában - a teljesség igénye nélkül - szerepet játszhatnak további tényezők:
életmódbeli hiányosságok, káros szenvedélyek
hormonális egyensúlytalanságok
tápanyaghiányok, felszívódási zavarok
ételérzékenységek, intoleranciák, gyulladások
toxikus terhelések (pl. nehézfémek), infekciók
a várandósság alatt az anyát ért negatív stresszhatások, lelki tényezők
a szülés módja: természetes úton és időben vagy császármetszéssel
mikrobiom zavarai - köszönhetően akár a fentiek kombinálódásának is
Fontos ezeket tudatosítani és helyén kezelni, hiszen a jód nem old, nem is oldhat meg mindent! Ami viszont a jódbevitelt illeti, azt sem fogja megoldani más vitamin vagy ásványi anyag. Az Iodine Project úttörő és végtelenül humanista orvosainak munkásságát [17] megismerve abszolút megalapozott szakmailag a kijelentés, hogy az emberi szervezet „gyárilag” a milligrammos nagyságrendű jódadagokra lett tervezve, ezek jelentenék számára a kompromisszummentes ideális bevitelt, és ez alól a várandósság és a szoptatás mint életszakasz / állapot sem kivétel.
Ezeknek a jódmennyiségeknek a visszavezetése viszont a
régóta tartó jódtilalom és a már transzgenerációssá mélyült jódhiány
esetlegesen fennálló - vizsgálatokkal kizárandó! - ellenjavallatok
jelenlegi modern életmódunk és kiüresedett élelmiszereink
környezetből testünkbe jutott jódellenes anyagok fokozott jelenléte
miatt komplex megközelítést, átgondolt stratégiát igényel! Szervezetünket fel kell készíteni a milligrammos adagú jódra, meg kell neki építeni az alapokat tudatos magatartással. Ennek fő elemeit láthatjuk a lenti piramis építőkövein. Erős alapra lehet csak Lugol-alapú jódpótlást építeni. A megelőző vizsgálatok, az életmódot érintő változtatások, előkészítő protokoll, a jód kofaktorainak feltöltése mind-mind lényeges a jódsikerhez, nem csupán várandósság ill. az arra való felkészülés esetén, de akkor különösen.
Funkcionális jódpiramis
Amennyiben nem rendelkezünk kellő tudással és tapasztalattal ezen a területen, és a támogató anyagok (ld. Jódpótlás tudományos alapokon FB csoport) tanulmányozása után is úgy érezzük, hogy nem tudnánk felelősségteljesen üzemeltetni ezt a rendszert, esetleg összetett az esetünk (komplex egészségügyi problémák, gyógyszerek stb.) akkor ajánlott jódpótlásban jártas szakembert felkeresni és az ő segítségét kérni a jódprotokoll személyre szabásában, hogy végül egészséges, okos baba születhessen, aki ki tudja bontakoztatni a benne rejlő képességeket a rá büszke, boldog szülők óvó karjai között.
Források
[1] Dr. David Brownstein: Iodine: Why You Need It, why You Can't Live Without it, 5. kiadás
[2] Orthoiodosupplementation: Iodine Sufficiency Of The Whole Human Body
[4] Iodine Supplementation During Pregnancy and Lactation
[5] Dr. Guy E. Abraham - A Wolff-Chaikoff hatás - Farkast kiáltottak?
[8] https://www.facebook.com/drkrisztaszakacs/posts/1058247641347631
https://www.facebook.com/drkrisztaszakacs/posts/738241643348234
[9] http://www.mateh.hu/dokumentumok/Czeizel_Endre_kotet.pdf
[10] A jódhiány vizsgálati lehetőségei, a WHO szerinti szpot teszt korlátai
[11] Effects of Maternal Iodine Nutrition and Thyroid Status on Cognitive Development in Offspring: A Pilot Study
https://pubmed.ncbi.nlm.nih.gov/26586553/
https://drruscio.com/iodine-during-pregnancy-is-more-important-than-thyroid-hormone-for-your-childs-brain-development/
[12] Thyroid hormones
[13] 2032 iskoláskorú gyermek pajzsmirigy-ultrahangvizsgálatából levonható néhány tanulság
[14] Suzy Cohen: Thyroid Healthy, 2. fejezet
[15] Kyra Kauffmann Sascha Kauffmann: Jod - Schlüssel zur Gesundheit
[16] Thyroid Treatment in Pregnancy Does Not Improve Children’s IQ
[17] Dr. Guy E. Abraham - Iodine: The Universal Nutrient
[18] Csoportbeli posztok jódbabákról:
https://www.facebook.com/groups/palejod/permalink/1549629331899109/
https://www.facebook.com/groups/palejod/permalink/1491674517694591/
https://www.facebook.com/groups/palejod/permalink/1470016456527064/
https://www.facebook.com/groups/palejod/permalink/1419756964886347/
https://www.facebook.com/groups/palejod/permalink/1190165937845452/
[19] The effects of iodine on intelligence in children: a meta-analysis of studies conducted in China
[20] Prevalence of iodine deficiency and goitre during pregnancy in east Hungary
[21 Iodine deficiency in the UK: An overlooked cause of impaired neurodevelopment?
[22] Dr. Jorge Flechas: Iodine Deficiency and the Thyroid Part 1 – kitérve a jód gyermekek értelmi fejlődésében betöltött szerepére is
[23] A japánok jódbevitelének becslése – ellentmondások?
Gyermekek és a jódhiány - ADHD, autizmus - Brownstein kivonat.pdfAz autizmus, a figyelemhiányos hiperaktivitás és a jódhiány kapcsolata gyermekeknél - Kivonat Dr. Brownstein könyvének 10. fejezetéből
Dr. Jorge Flechas: Iodine Deficiency (kitérve a jód gyermekek értelmi fejlődésében betöltött szerepére is)